Szoros verseny folyt az élen a 74. Rolex Sydney-Hobart versenyen, a Wild Oats XI az utolsó mérföldökön előzte meg z addig vezető Comanche-ot. Összetettben az Alive nyert Tasmania színeiben, a második pedig egy tisztán női csapat lett. A verseny története során először indultak magyarok is.

Szöveg: Simon István Fotó: StudioBorlenghi/Rolex Media

Több hónapos felkészülés és izgatott várakozás után ragyogó napsütés és kiváló, 15-18 csomós északkeleti szél fogadta a 74. Sydney–Hobartra készülő mezőnyt karácsony másnapján. A déli félteke legrangosabb vitorlásversenye hagyományosan az angolszászoknál „Boxing daynek” nevezett napon, vagyis december 26-án délután startol. A 85 nevezett hajó – köztük a verseny történetének első magyar indulója, az Ormándlaki Áron vezette M3 Team Hungary – legénysége izgatottan várta, hogy nekirugaszkodjon a 628 mérföldes távnak, amely a Sydney Harborból indulva, Délkelet-Ausztrália partjai mellett dél-délnyugat felé húzva másfél-két nap alatt éri el célját: Tasmánia fővárosát, Hobartot.

Szupermaxik főszerepben

Természetesen a szabályok által engedett legnagyobb hajók, a százlábas szupermaxik voltak 2018-ban is a legnagyobb esélyesek: a kategória öt nevezője közül bármelyik jó eséllyel pályázott a győzelemre. Azok számára, akik eddig is követték a Sydney-Hobart eseményeit, nem szorulnak bemutatásra a főszereplők: Jim Cooney és Samantha Grant hajója, a kétszeres győztes Comanche; Peter Harburg hajója, a korábban (még Alfa Romeo II néven) Hobartot nyert Black Jack; az Oatley család legendás hajója, a nyolcszoros győztes Wild Oats XI, valamint Christian Beck százlábasa, a Perpetual Loyal néven megismert, ezúttal InfoTrack néven induló szuperjachtja. De ott volt a mezőnyben a legutóbbi Volvo Ocean Race-en indult hongkongi csapat, a Sun Hung Kai/Scallyway VO60-asa is, David Witt kormányzásával.

Drámák partközelben
Még el sem hagyta a flotta Ausztrália partvonalát, megtörténtek az első drámák, kiesések. Két és fél órával a start után a Zen nevű TP52-es kapitánya jelentett rádión keresztül árbóctörést, egy órával később pedig a Scallywag volt kénytelen visszafordulni, mert eltört a hajó orrsudara. Sajnos a történelmi sikerre készülő M3 Team Hungary hajója sem bírta sokáig: mintegy 100 tengeri mérföld megtétele után, nem sokkal naplemente előtt a TP52-es kötélzete hirtelen megakadt a spinnaker felhúzása közben, amitől kettétört az árbóc. Ormándlaki Roniék kénytelenek voltak a legközelebbi kikötőben, Ulladullában tölteni az éjszakát, majd másnap visszamotorozni Sydneybe. (A magyar hajó felkészüléséről, szerepléséről részletesebben keretes írásunkban olvashat.)

A Wild Oats XI nagy húzása

A nyílt tengeren aztán kirajzolódtak a verseny erőviszonyai. Az élen a négy szupermaxi csatázott, a verseny nagy részében nem volt nagyobb közöttük a különbség négy-öt mérföldnél! Tasmánia partvidékén a befutóra összegyűlt rajongók nagy örömére még az utolsó tíz mérföldre fordulva is ráfértek egy fotóra. A 2017-es győztes Comanche előnye sokáig megnyugtatónak tűnt, ám ekkor a Wild Oats XI kormányosa, Mark Richards húzott egy váratlant: a többiekkel ellentétben nem húzódott le a tasmániai part közelébe, hanem keletebbről, a nyílt víz felől fordult rá a „célegyenesre”. Az ausztrál szkipper jobb szelet fogott riválisainál, ami győztes húzásnak bizonyult. Egy nap, 19 óra, 7 perc, 21 másodperces eredménye tíz órával maradt el a Comanche 2017-es rekordidejétől.  A Wild Oats XI mögött óriási csata alakult ki a második helyért: a Black Jack a 628 mérföldes csata utolsó kétszáz méterén tudta megelőzni a Comanche-ot (végül egy percet vert ellenfelére), az InfoTrack pedig további 13 perces hátránnyal futott be negyedikként.

Óvás a befutó után

Richards kapitányban és legénységében meghűlt a vér, amikor megtudták, hogy a rendezőség vizsgálja őket – az előző évi büntetés után (ami a győzelmükbe került), nehéz lett volna egy újabb keserű pirulát lenyelniük. A Black Jack tulajdonosa ugyanis jelentette, hogy a verseny alatt nem volt bekapcsolva a Wild Oats XI nyomkövető berendezése, ami a szabályok szerint kötelező. Miután azonban a versenyigazgató „ellenérdekeltségre”, továbbá formai okokra hivatkozva elutasította az óvást, a Wild Oats XI megtarthatta kilencedik Sydney–Hobart győzelmét, újabb fejezettel bővítve a legendás hajó 2005 óta íródó sikersorozatát.
Tasmánia világra szóló sikere

Mindezen azonban csak mosolygott az abszolútban ötödikként célba érő Alive csapata, amely a korrigált időeredmény alapján a verseny hivatalos győztesének mondhatta magát. A hivatásos szerencsejátékosból lett hajtulajdonos, Phil Turner hajója a hendikepszámítással megnyerte a Sydney-Hobartot, ezzel Bob Cumming és a Screw Loose 1979-es sikere után közel 40 évvel visszahódította a Tattersall Kupát Tasmániának. Érdekesség, hogy a legénység egyetlen nem tasmániai tagja a holland kormányos, Wouter Verbraak, aki a 2013/2014-es VOR-on zátonyra futtatta a Vestas hajóját. Majdnem öt évet kellett várnia, hogy helyrehozza a hibáját…

 

A Sydney-Hobart győzelmi rekordere, Mark Richards (51) ausztrál hajóépítő és szkipper immár kilenc Sydney-Hobart-győzelemmel büszkélkedhet, emellett két alkalommal vett részt (és nyert is) az Amerika Kupa selejtezőiben, 2003-ban pedig megnyerte az Admiral’s Cupot, amit 2007-es megszűnéséig a nem hivatalos tengerhajós világbajnokságként tartottak számon.

A hendikeppel győztes Alive tulajdonosa, Philip Turner profi szerencsejátékosként (pókerrel) alapozta meg vagyonát. Hat évvel ezelőtt, 2012-ben követte először figyelemmel a Sydney-Hobart befutóját, akkor fogadta meg, hogy vásárol egy hajót és győztes csapatot verbuvál.

„Az élen a négy szupermaxi csatázott, a verseny nagy részében nem volt nagyobb közöttük a különbség négy-öt mérföldnél”

„A Wild Oats XI mögött óriási csata alakult ki a második helyért: a Black Jack a 628 mérföldes csata utolsó kétszáz méterén tudta megelőzni a Comanche-ot”

 

M3 TEAM HUNGARY: BIZTATÓ KEZDÉS UTÁN PECHES VÉG

Kivételes érdeklődés kísérte Magyarországon is a Rolex Sydney-Hobart regatta 2018-as kiadását, hiszen – a verseny történetében először – Ormándlaki Áron vezetésével egy magyar hajó, illetve legénység, az M3 Team Hungary is benevezett. Az évek óta Sydneyben élő (ott vitorlás felszereléseket gyártó és forgalmazó), korábban Litkey Farkas hajóján Kékszalag-győzelmeket szerzett magyar kapitány hat ausztrál szkipper mellett nyolc magyar vitorlázónak szavazott bizalmat. Köztük volt a finndingi-világbajnok Berecz Zsombor edzője, Kelemen Tamás, a tengerhajós magyar bajnok Czap Zoltán, valamint Gyűrű Lajos, Horváth Tamás, Mónus Gyula, Németh Áron, Újvári Gábor és Újvári Ádám.

Ormándlaki Roni úgy nyilatkozott a verseny előtt, hogy miután csapata – az ellenfelek többségével ellentétben – saját bázissal rendelkezik Sydneyben, és két teljes hét állt a rendelkezésükre, hogy felkészüljenek a regattára, akár még meglepetést is okozhatnak. Kiemelte, hogy bízik a híres magyar küzdőszellemben is. Az ausztrál Peter Hicksontól bérelt TP52-es – amely itt a közepes méretű hajók közé tartozik – kifejezetten jó rajtot vett: a bőszeles helyezkedésben nagyobb hajókat megelőzve, a 20. hely környékén vitorlázott kifelé a Sydney-öbölből. A szélváltást követően némiképp visszaesett az M3, de továbbra is a mezőny első harmadában haladt. A táv egyötödénél azonban, 25 csomós szélben spinnakerezve hirtelen megakadt a csörlő. Eltört az egyik vantni, és a megfeszülő kötélzet miatt kettétört az árbóc. Ormándlakiék kénytelenek voltak visszamotorozni a kikötőbe, így a magyarok első kalandja a Sydney-Hobarton kesernyés szájízzel zárult. Reméljük, a jubileumi 75. Sydney-Hobarton, idén decemberben korrigálhatnak!