Rengeteget változott a világ azóta, hogy bő száz évvel ezelőtt a tengerészbabona szerint még balszerencsét hozott a nő a fedélzeten. Hiszen ma már nem csak a kikötőkben látunk egyre több hölgyet, de a világversenyeken is. Érdi Mári (és társai) diadalmenete is azt jelzi: a hölgyek immár nem csupán vendégek a hajókon, hanem komoly teljesítményeket is képesek elérni. Egyelőre azonban úgy tűnik, a nők nagyobb szerepet játszanak a reklámpiacon, mint a sportszponzoráció területén.

Szöveg: Csepregi Panka; Fotó: Shutterstock

Lehet napozni a vordecken, csinos bikini felett viselt lenge blúzban és gyönyörű szandálban lejteni a kikötőben, jegeskávét szürcsölni a tó- vagy tengerparti kávéház teraszán tengerészcsíkosban és trendi napszemüvegben. Vagy lehet víztől gubancos hajjal, vastag fényvédő réteg alatt, rövidre vágott körömmel köteleket húzni, deckcipőt hordani, széljelző szálakra és taktikára koncentrálni, jó szélben fülig érő szájjal vigyorogni. Mindkettő élet a javából, de szerencsére nem vagyunk egyformák, és mindenki másképp érzi igazán, hogy él. Bár az asszonyok tradicionálisan távol maradtak a hajóktól, mégis voltak lányok már az idők kezdete óta, akik a vízre vágytak.

Babonák és kalózok

A régi idők hajósainak asszonyai nem létezhettek a türelem és a feltétel nélküli bizakodás tulajdonságai nélkül. Ezt bizonyítja, hogy a képzőművészet számtalanszor ábrázolja a parton várakozó nő alakját. Az asszony a fedélzeten balszerencsét hozott, és talán emiatt a női hajósokat, így a kalózokat is egyesével tartja számon a történelem. Anne Bonny és Mary Read 18. századi alakjai legendásak, és bár előszeretettel ábrázolják a Karib-tenger szexi vadócaiként őket, a valóságban elég valószínű, hogy kegyetlen, férfias jelenségnek voltak, akik férfinak öltözve könnyedén tévesztették meg a fedélzeten társaikat. Mivel a kalózok sem voltak azonosak a romantikus kalandregények lágyszívű hőseivel, hanem inkább törvényen kívüli, vakmerő alakok voltak, a közéjük vegyült nőknek szükségük is volt erre a viselkedésre a túléléshez. Maryt anyja egyenesen fiúnak nevelte, de a történetírás szerint mindketten azért menekültek meg a kivégzéstől, mert gyermeket hordtak a szívük alatt.

Férfinak álcázva

Az 1700-as években nem csupán a karibi kalózok, hanem a brit flotta katonái közé is keveredtek kalandvágyó fehérnépek: Hannah Snell, Mary Lacy és Mary Anne Talbot nevét jegyezték fel a történészek. Utóbbiról azt is tudjuk, hogy a John Taylor nevet használta, de mindegyikükben közös volt, hogy férfinak álcázva éltek járták a tengereket. Mivel akkoriban a fiúk kiképzése 11 éves korban kezdődött, talán nem is volt nehéz fiatal férfinak álcázni magukat. Akkoriban egyre több nő bukott le, így szigorú ellenőrzési feltételeket vezettek be arra vonatkozóan, hogy semmiképpen ne jussanak nők a fedélzetre. A 19. század közepére már akadtak női világítótorony-őrök, és egy-két kapitány felesége rendszeresen elkísérhette férjét a kereskedelmi hajóutakra. Mivel a fedélzeten tétlenségre voltak kényszerítve, ezért naplót vezettek, így az útleírások jó része tőlük származik. Az első ápolónők az 1900-as évek elején kerültek a hajókra, a számuk az I. világháború alatt sokszorosára nőtt, a második világháborúban pedig már a hajógyárak dolgozói között is feltűntek asszonyok.

Földkerülők és rekorderek

Az óceáni vitorlásversenyzésben Nance Frank volt az első női kormányos, aki ráadásul 12 nőből álló csapatával hajózott 475 mérföldet Annapolistól Newportig az 50 lábas Ichiban fedélzetén 1991-ben. Egy évvel később Dawn Riley volt az első vitorlásversenyző nő az akkor már 140 éves múlttal rendelkező Amerika kupa történetében, majd 1995-ben ő lett az első Amerika kupás női csapat kapitánya is. Dawn már 1989-ben túl volt az első világkörüli vitorlázásán, amikor a Volvo Ocean Race elődjén, a hat etapból álló Whitbread versenyen vett részt, amit 1993-ban megismételt.

A Volvo Ocean Race történetében először 1978–79-ben Clare Francis kormányozta vegyes összetételű legénységgel rendelkező hajóját. 1985–86-ban öt női résztvevő volt a hajókon. Az első tisztán női csapat 1989–90-ben állt rajthoz Tracy Edwards kormányzásával, majd 93–94-ben, 97–98-ban és 2001–2002-ben is voltak női hajók Nance Frank, Dawn Riley, Christine Guillo és Lisa MacDonald kormányzásával.

Az első földkerülő női szólóvitorlázó, Naomi James 1978-ban indult útnak, az út során többször is kikötött. Megállás nélkül először az ausztrál Kay Cotte ment körbe tíz évvel később, a brit Lisa Clayton pedig 1994-ben egyetlen kikötéssel kerülte meg a bolygót. Rendkívüli a lengyel Krystyna Chojnowska-Liskiewicz teljesítménye is, aki szintén 1978-ban hajózta körbe a Földet, de ő nem a klasszikus útvonalon, hanem a csatornákon keresztül tette meg útját. Az idén ősszel ismét rajtoló Vendée Globe-on ezúttal nincs női nevező, ráadásul az elmúlt negyed évszázadban mindössze hat lány és asszony vett részt ezen a versenyen.

Tinilányok hajóval a világ körül

A földkerülés egyre kevesebb időt vett igénybe, és egyre fiatalabb lányok vágtak neki egyedül. A 14 éves holland Laura Dekker és a nála mindössze két évvel idősebb ausztrál Jessica Watson is teljesítette a földkerülést, mindketten 2010-ben indultak. Laura útja során voltak kikötések, míg Jessica megállás nélkül ért körbe. A koruk miatt jelentős viták folytak szakmai körökben, de abban mindenképpen egyet kell értenünk, hogy céltudatos ifjú hölgyekről van szó, akik lenyűgöző teljesítményeket vittek véghez. Laura útjáról dokumentumfilm készült Maidentrip címmel, Jessica történetéről pedig hamarosan játékfilmet forgatnak.

A földkörüli szólóvitorlázás rekordját 2005-ben Ellen Mac­Arthur döntötte meg, és 3 éven keresztül senki sem tudta rövidebb idő alatt teljesíteni a távot. Teljesítménye egyedülálló, amelyet II. Erzsébet angol királynő lovagi címmel is jutalmazott. Ellen 75 lábas trimaránjával 71 nap, 14 óra, 18 perc és 33 másodperc alatt ért körbe a bolygón.

Nem csak a földkerülés, hanem az óceáni vitorlázás egyes szakaszainak sebesség- és időrekordjait is nyilvántartja az erre szakosodott szervezet, a csúcstartók közé tartozik Ellen MacArthur mellett a svájci Dona Bertarelli is, akit jelenleg a leggyorsabb vitorlázónőként tartanak számon.

Egyre több nő indul az olimpián is

1918 óta létezik a női szavazójog, mégis mintegy hetven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az olimpián legyen kifejezetten női szám. Már 1908-ban akadt női aranyérmes a vitorlázók között, Frances Rivett-Carnac egy négyfős legénység egyetlen asszonyaként vitorlázott férjével együtt a 7 méteres osztályban, és hosszú évtizedeken át akadt egy-két ritka követője.

1988-ban a szöuli olimpián még csak egy osztályban, 470-ben versenyezhettek a női vitorlázók, idén Rióban már négy számban van erre lehetőség. Négy olimpián keresztül volt porondon az Europe dinghy, helyét a Laser Radial vette át, az Yngling pedig két alkalommal szerepelt az ötkarikás játékokon. Szörfben először a Lechner, majd a Mistral, az elmúlt két olimpián pedig az RS:X, ahogy idén is. Londonban match race-ben az Elliott, Rióban pedig a 49er női legénységei kapnak lehetőséget. Hiba lenne nem megemlíteni, hogy csupán néhányszor maradt ki a lehetőség az ötkarikás játékok történetében, hogy a nők férfiakkal együtt, vegyes csapatként vitorlázzanak.

Ezek egyike a Tornado hajóosztály, amely 1976-tól 2008-ig nyílt osztályként szerepelt az olimpián, tehát a gyengébb nem számára is nyitott volt a lehetőség, hogy megmérettesse magát. Nahid Gaebler, hajóosztály hatszoros világbajnoka a vegyes csapatok kategóriájában, a Kékszalagon is részt vett már egy Ventilo 28-as katamaránon. Elsősorban férfiak ellen versenyzik férjével, és ebben a sportág egyik újkori úttörőjének számít.

„Nagyon modern, szabad nőnek tartom magam – fogalmazott Nahid. – Kiváltságos helyzetben vagyok feleségként is, mert a férjem bízik a tehetségemben és a fizikai erőmben, amire különösen szükség van ezen a hajón. Szeretem a veszélyt, és nem félek a sérülésektől. Mindig olyan sportokat űztem, amelyek fizikailag megterhelőek és egy kicsit veszélyesek. Mindkettőre szükségem van, hogy érezzem, hogy élek.”

Nagy motivációt jelent számára, hogy férfiak között vitorlázik, és örömmel látja, hogy egyre több nő követi a példáját. Nahid úgy gondolja, sokkal több hajóosztályt kellene megnyitni a nők előtt is.

Örökre a férfiak terepe marad?

A női olimpiai hajóosztályok megjelenése óta is eltelt csaknem harminc év, de a vitorlázás talán örökre a férfiak sportja marad. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen fizikai erőt, állóképességet igénylő sportról van szó, vízen lenni az időjárás viszontagságainak kitéve pedig nagyon veszélyes. Hogy mennyire maszkulin a vitorlázás, azt mutatja az is, hogy a technikai ruházatok kínálatában jóval kevesebb a női ruha. Azok a ruhák, amelyeket mégis kifejezetten a hölgyeknek szánnak, többnyire a rózsaszín valamelyik árnyalatában pompáznak, mintha a vitorlázónők is született Barbie-babák lennének. A technikai felszerelések között nincsenek kifejezetten női termékek, mert a női hajósok ebben a mivoltukban nem pont a nőies oldalukat helyezik előtérbe. Pedig a kőkemény földkerülő szólóvitorlázó maszkja mögül is elővillan néha a csitri, ahogy Samantha Davies szólóvitorlázó, a Team SCA kormányosa is elárulja: „A nyílt tengeren néha egyszerűen túl veszélyes vizet forralni. De mivel lány vagyok, legalább a táplálkozási tanácsadóm tudja, hogy csoki nélkül nem bírok ki egyetlen napot sem!”

Jó a reklámértékük

A világsorozatokban vagy földkerülőkön, de akár még a Kékszalagon is feltűnő női csapatokat, vitorlázókat rendre megjegyezzük, és talán jobban számon is tarjuk, mint a többieket. Nehéz erre a feminizmus vagy a gender-elmélet bélyege nélkül gondolni, de tény, hogy a híradások akkor is megemlítik őket, ha nem az élen végeznek, és egy dobogós helyezés nagyobb ovációt vált ki, mintha ugyanott férfiak állnának. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy a reklámköltések legnagyobb részét világszerte szinte mindenhol a kozmetikai ipar kínálja, kézenfekvőnek tűnik a gondolat, hogy a nők előretörését a vitorlássportban az üzleti érdekek is motiválhatják. Azt gondolhatnánk, hogy a női csapatok, vitorlázók marketingértéke is különlegességükben rejlik, de a valóság más képet mutat.

„Az irányadónak számító amerikai Forbes magazin legutóbbi listái alapján, amelyek a 2014 júniusa és 2015 júniusa közötti időszakból gyűjtötték az adatokat, a 100 legjobban fizetett sportoló közé mindössze két hölgy fér be” – mondja Zsédely Péter sportmarketing-szakértő. A nemek közti különbség az elmúlt pár évben csökkenő tendenciát mutat ugyan, de még mindig jelentősnek mondható. A szakember úgy véli, hogy a különc sportolók azt a veszélyt hordozzák a szponzorok számára, hogy rossz fényben tűnhet fel a nevük, negatív asszociáció kapcsolódhat hozzá. Ezeket a helyzeteket próbálják elkerülni, mert sok pénzt fektetnek a szponzorációba, amitől kedvező eredményeket, hatásokat várnak.

„A kiszámíthatóság és a pozitív társadalmi normáknak való megfelelés fontos, ezért különc sportoló és szponzor ritkán passzol egymáshoz” – teszi hozzá a sportmarketinges. Ez alapján, ha a vitorlázó a gyengébb nemhez tartozik, akkor a támogatószerzés területén is hátránnyal indul.

A férfiak pénztárcájához a nők jelentik a kulcsot

Lehet, hogy a nők ma még nem főszereplői a vitorlázásnak – és lehet, hogy ez még sokáig így is marad. Ugyanakkor a hölgyek és a hajók a száz évvel ezelőtti összeegyeztethetetlen antagonizmus helyett ma már kifejezetten összetartozó fogalomnak számítanak – legalábbis a marketingesek fejében.

Szöveg: Simon István

Ennek az az oka, hogy világszintű felmérések szerint a vásárlási döntések több mint 80 százalékát nők hozzák meg, még olyan férfiasnak tekintett területen is, mint az autó- vagy a hajóbeszerzés.

Ezt bizonyítja például, hogy a hölgyek számára kényelmesebb területnek számító motoros jachtok dizájnvilágát egyre inkább a nők ízlését figyelembe véve alakítják ki, és ez a tendencia részben már a vitorlásoknál is felfedezhető. (Elég csak a Balatonon felbukkanó, már színében is női döntésre utaló tiri-tarka hajóra gondolnunk.) „A férfi pénztárcájához a nők tetszésének megnyerésén keresztül vezet az út” – fogalmazott egy interjúban John Stalker amerikai marketingkutató. Bár a mondat nem kifejezetten a hajókra vonatkozott, hanem általában a férfiak által vásárolt tartós fogyasztási cikkekre, kétségkívül igaz – nem kell különösebb jártasság a területen, hogy mindnyájan felismerjük ezt a hatásmechanizmust.

Persze nem mindig a nők döntenek. De még a független, rendkívül fejlett én-képpel rendelkező férfiak vásárlási döntéseiben is meghatározó szerepet játszanak a nők – csak éppen egészen másképpen, mint a kapcsolatban élő társaiknál. A nemi vonzerő vélelmezett növelése a férfi célközönségre szakosodott termékek marketingeseinek egyik legfontosabb alaptézise, amelyet már az alapszintű szakkönyvek első fejezete is említ. Pratt és Atkinson a „Rábeszélőgép” című könyvében úgy fogalmaz: azt a terméket lehet a legkönnyebben eladni egy férfinak, amelyet az a legsikeresebbnek vél a kapcsolati kilátásai javítása érdekében. Ez a tézis rejlik annak hátterében, hogy miért vesznek gyakran még nyugdíjas korban is menő sportkupékat maguknak a férfiak. A választáskor nem feltétlenül a saját igényeiket veszik alapul, hanem csáberejüket igyekeznek maszkulin kiegészítőkkel fokozni. Ez a magyarázata annak, hogy szinte nincs olyan hajóprospektus, amelyben ne szerepelne legalább féltucatnyi kép vonzó hölgyekről a fedélzeten…