Nem csak indulni érdemes rajta, a Kékszalag nézőként, hajóról is érdekes – ez derül ki idősebb és ifjabb Bán István magazinunknak írt élménybeszámolójából. Visszatekintő riport az 50. Kékszalag Erste Nagydíjról.

Szöveg és kép: Bán István és ifj. Bán István

A Balaton legnagyobb vitorlásversenye mindig is lenyűgözött minket ugyanúgy, mint számtalan vitorlázót és laikust. Népes vitorlás családunk és baráti körünk némileg megosztott a Kékszalag ügyében. Vagyunk, akik az eredeti kiírás szerinti tókerülő versenyt tartjuk sportszerűnek, mások pedig a korszerű haladást megtestesítő “műszakilag doppingolt rohanógépek” részvételével értenek egyet, hiszen ezek óriási lendületet adtak a hazai vitorlázásnak ugyanúgy, mint a hajóépítésnek. Nézőponttól függetlenül mindannyian imádjuk nézni a Balaton hátán igyekvő több száz különböző hajót a nagy versenyen.

A kényelmes nézők a Balaton körüli jó kilátópontokra esküsznek, mint például Tihany- Akarattya- Boglár- Fonyód- Badacsony- Szigliget- és így tovább, mindenkinek megvan a jól kiválasztott helye. Társaságunk többsége azonban rendre a vízről, a saját hajójáról élvezi a lehengerlő látványt. Egy szűk “versenyimádó”megszállott mag pedig maga is részt vesz a megmérettetésen, ahogy tettük néha mi is. Összességében “kinek a pap, kinek a papné”.

Nyomás a vízre, majd vissza, majd ki!
Idén már napokkal az indulás előtt minden elérhető interjút és időjárás-előrejelzést megnéztünk, kérdezgettük versenybe szálló társainkat és örömmel konstatáltuk, hogy többségében megfelelő szelet jósoltak. Aztán elérkezett a nagy nap! Első utunk a vízhez vezetett s szomorkásan láttuk, hogy nálunk a Port Lacaj előtt bizony alig ÉK 1- es szél lengedezett. Reméltük, hogy Füred és Kenese között jobb a helyzet. Visszamentünk a közvetítéshez és bizony ott sem mondtak jobb szelet, sőt!

Könnyűszeles vitorlázattal  szereltünk fel, a hajó indulásra készen várta a kifutást. Rákukkantottunk még a TV-re és a száguldó hajócsodák kenesei-, majd siófoki fej-fej melletti „cammogó” bójavételét végigizgulva  egészen a “csőig” néztük a közvetítést. Az alig lengedező szél ellenére a képernyőhöz voltunk szögezve. Lebilincselő, hogy milyen apró nüanszokon múlik egy picinyke előny megszerzése és milyen óriási súllyal bír e remek vitorlázóknak minden egyes döntése! A kompok kormányosai előtt külön megemeltük a kalapunkat, ahogy kitértek az élboly hajói előtt…

Tudtuk: ebből nagy verseny lesz az egyértelmű, de ismerve a vezető hajók óriási sebességét, inkább mi is kifutottunk a vízre nézelődni. É1- es szélben Fonyód- Révfülöp csapáson indultunk el, s ha nem is vánszorogtunk, de lassan haladtunk vízközép felé. A marás tájékán már több hajó macskán állt, távcsővel kutatva a messzi távolt. Más hajók le-föl cirkáltak s várták az élboly érkezését. A szorostól idáig, ha ez a szél maradna, akkor a vízközéptől északra fognak jönni (gondoltuk nem partközelben, a hegyek szélárnyéka miatt). Mindezért mi is vízközépre igyekeztünk, ott még nem zavarjuk a küzdőket.

A párbaj testközelből

Felváltva távcsöveztünk, amikor végre a horizonton feltűnt a két vezető hajó. Ebből a szögből csak annyi látszott, hogy nagyon együtt vannak és egyárbocosok. A két vezető hajó egyike mintha egy kicsit előbbre lett volna, az orrvitorláján világosan tört meg a fény – ez alighanem a Prevital. A másik hajó nagyvitorlájának csücskén halványan ki lehetett venni a svájci felségjelzést. Ebben a pici szélben is szinte száguldottak. Pillanatoknak alatt elérték Ábrahám elejét. Távcsővel nézve a vizet és a vitorlázatokat ott csökkent a szél ereje. A Safram meglendült s megelőzte a vezető hajót. A kiélezett küzdelemben mindent megtettek a sebességért és a jobb pozícióért, a csendes vízen a csörlők hátborzongatóan hangos morajlása futott végig. Láttuk, amint egy szélcsík széle a svájci hajót kapja el, amivel az meglódul és szinte pillanatok alatt Badacsony alatt terem. Közben Litkeyék is elérik a befúvást s mint a gyorsvonat száguldanak a vezető hajó felé. Öldöklő küzdelem a vízen- és hol volt még a vége?

Újra a tihanyi víztükröt távcsöveztük, de bizony a többiek még nem jöttek. Napállás szerint fél három lehetett, óra híján, csak becsülni tudtuk az időt, így az végtelenné vált, csak vitorlázgattunk izgatott kíváncsiságban. Jó pár takk után megjelent a Fifty-Fifty. A csodálatos kétárbócos más taktikával érkezett, de látva az elsők kedvező szelét szintén átment az északira. Majd felénk suhant még két bámulatos katamarán, akik testközelben, Fonyódnál váltottak takkot.

Két korszak randevúja
Az újabb hosszú szünetben kimentünk a Port Lacajba ebédelni. Pont az eddig látottakat beszéltük meg, amikor a tv-közvetítés a nagy klasszikus hajókat Révfülöp alatt mutatja, a vezető Saframot pedig a kikötőnk magasságában. Pattantunk is rögtön fel a hajóra s az időközben ÉNY2- es szélben igyekeztünk kifelé a vízre. A Révfülöpöt elhagyó hajók többsége Ábrahám alatt fordult és felénk közeledett. Úgy számoltuk: ha tartják ezt a csapást, akkor pont előttünk fordulnak Szigliget felé. A marás mentén navigáltunk, amikor őrült szerencsénkre a Fifty-Fifty visszafelé jövet és a Sirocco felfelé menet pont előttünk találkozott. Személyükben “egy évszázad” üdvözölte egymást, az ultramodern-új és a klasszikus-elegáns, gyönyörű régi! A Siroccónak volt útjoga, de úgy láttuk, hogy ő engedte el az “újszülöttet”. Csodálatos látvány volt a maga nemében e két kiemelkedő hajó randevúja! Csináltuk is pár fényképeket a ritka alkalomról. A látomás amilyen gyorsan jött, úgy el is illant. A két varázslatos hajó egymástól távolodva folytatta útját.

„A Fifty-Fifty visszafelé jövet és a Sirocco felfelé menet pont előttünk találkozott. Személyükben “egy évszázad” üdvözölte egymást, az ultramodern-új és a klasszikus-elegáns, gyönyörű régi!”

Klasszikusok és rohanógépek kavalkádja

Megmelengette a szívünket, amikor az érkező legsebesebb high-tech egytestűek élbolyában szinte időutazást végezve kecsesen vitorláztak a Balaton legszebb, nagy klasszikus hajói, szelíden bizonyítva tekintélyüket, hogy bizony a leggyorsabbak közt a helyük. Ők külön versenyt vívtak társaikkal. Akárhogy is, valahogy csak ők a szívünk csücskei! Nem látszik rajtuk a kor, s lám mily kiemelkedő pozícióban vannak versenyben – gondoltuk – szépségük pedig egyedülálló. Egyikük dekkjén valaki mosakodott. Alighanem alvásra készült s pár óra múlva váltja társát. Megint egy száguldó csoda, a Nelson közeledett. Őt először Füreden, a szárazon még új korában vettük észre, de aztán céltudatos edzéseit szemlélve is biztos volt, nagy jövő jósolható neki a magyar vitorlássportban. Látszólag békésen vacsoráztak, miközben az egytestűek élmezőnyében haladtak. A Napra tekintve fél nyolc lehetett. Kezdett leállni a szél. Nagy út volt még előttük, mi pedig az élmények garmadájával és a maradék széllel hazavitorláztunk.



Hol maradt a befutó?

A PORT LACAJBAN tv-n nézzük a befutót, amikor a cél előtt néhány száz méterrel haladó hajók közvetítését megszakították. Hiába vadásztuk a többi tv-csatornán, sehol nem láttuk a befutót. Felháborodásunk határtalan. Telefonon kaptuk a hírt, hogy a Safram nyert Litkeyék és a Fifty-Fifty előtt. Nagy verseny volt, gratuláció mindenkinek!

Az igazi hősök
Az éjszakai nézelődés után a hajnal új látvánnyal fogadott. Szigliget és Révfülöp között 104 hajót számoltunk meg. Kétharmada visszafelé jött és egyharmaduk még Keszthely felé haladt. Le a kalappal előttük. Ők az igazi hősök, akik általuk is ismert technikai hátránnyal képesek legyőzni a távot. Ez maga a „Kékszalag-varázs”!