Magára valamit is adó vitorlázó aligha képes ellenállni egy olyan invitálásnak, amely egy VO60-as hajó kipróbálására szól. Történt ugyanis, hogy az egyik magyarországi chartercég felajánlotta több hazai vitorlázónak, hogy tegyenek egy kört a föld körüli vitorlásversenyek egyik egykor volt sztárjával az adriai Sukosan környékén. Március közepén, ideális körülmények között – 20 fokos levegő, verőfény, 2-3B szél – került sor a tesztre, amely igencsak érdekes volt minden résztvevő számára.

Szöveg és kép: Dénes D. István

A hajót mostanában AAG Big One-nak hívják, a keresztségben hajdanán viszont a Chessie Racing nevet kapta, amikor elkészült az USA-beli Bristolban. A VO60-as osztály hajói a kilencvenes évek elején Bruce Farr tervei alapján készültek. Akkoriban a Volvo Ocean Race-t még Whitbreadnek nevezték, ám a nevezetes földkerülő verseny legalább olyan nehéz volt akkor is, mint manapság. A VO60-asok rövid idő alatt kiszorították a maxikat a verseny mezőnyéből. E hajóknak hihetetlenül nagy igénybevételt kellett kibírniuk, miközben versenytempóban haladtak. Súlyuk mindössze tizenhárom és fél tonna, a tőkesúly mellett kétezer-ötszáz kilogrammos vízballaszttal rendelkeznek, vitorlafelületük pedig akár 417 négyzetméter is lehet. A kiel súlya 6500 kg, árbocmagasságuk 28 méter, merülésük 4 méter. Tiszteletet érdemlő méretek, nemdebár? A vitorlás elméleti végsebessége 30 csomó körüli.

A kipróbált hajót 1997-ben építették, és részt vett a 97–98-as Whitbreaden, ahol a 6. helyen végzett. Később eladták egy hongkongi üzletembernek, aztán 2000-ben a svéd Assa Abloy-csapat vette meg edzőhajónak a VOR-ra. Ekkor kapta a karbonárbocot, és teljesen fel is újították a gépet. Aztán a VO60-asokat kiszorították a 70-esek, és ez a típus átkerült a nagy tengeri regattaversenyek mezőnyébe. Egy részüket átépítették, a többi viszont eredeti állapotban napjainkban is versenyez, hiszen egyáltalán nem elavult technikát képviselő hajókról van szó.

Nos, amikor a mi csapatunk Sukosanból elindult, négy horvát vitorlázót kaptunk kísérőül, amire, lássuk be, szükség is volt, hiszen akármennyire gyakorlott versenyzőkből is állt legénységünk, legtöbbünk számára a Big One technikailag idegen világot képvisel. A berendezések – vitorlabehúzó rendszerek, árboc, kötélzet stb. – használatához szükséges a magyarázat, de horvát barátaink rögtön látták, hogy ezúttal nem kíváncsi amatőrök érkeztek. Félóra után átadták a kormányt, és mindenki kipróbálhatta, milyen érzés lehet ezzel a hajóval haladni. Az egyik döbbenet a brutális erők érzése volt… Sima tengeren, kettes-hármas szélben már olyan erőkifejtés kellett a vitorlák behúzásához, ami ráébreszthetett mindenkit arra, milyen is lehet ez a munka heteken át a nyílt óceánon, tízméteres hullámok között, 30-40 csomós szélben.

A másik alapvető benyomás számomra a hajó áttekinthetősége. Bármennyire bonyolult szerkezetről van ugyanis szó, minden elem hozzáférhető és javítható. A legkényesebb pontok egyike például köztudomásúan a kormányszerkezet, amelyet a lehető legegyszerűbben oldottak meg, mindvégig figyelve arra, hogy a tengeren ennek javítására csak korlátozott technikai lehetőségek állnak rendelkezésre. Megjegyzendő: a hajó kormányzása jolle finomságú, az áttétel nem veszi le teljesen az erőt, érezni a hajó minden rezdülését.

Cirkálás során a gép semmi különöset nem mutatott a résztvevők egybehangzó értékelése szerint. Ez azt jelentette, hogy a fent említett szélviszonyok közepette, nem különösebben élesen hét-nyolc csomós sebességgel haladt. Azonnal változott viszont a helyzet, amikor háromnegyedszélben blisterre váltottunk. Hát, mint egy motorcsónak: 12-13 csomóval rohantunk, hallatlanul könnyedén, lebegősen. Tudtuk persze eddig is, hogy ezeket a modern hajókat éppen a bő szeles rohanásokra specifikálják, de egészen más dolog ezt elméletben tudni, és más a gyakorlatban kipróbálni. Mondhatom: csodálatos vitorlázóélmény az efféle száguldás. Külön fejezet a hajó belseje. Belül minden a célszerűségnek, és persze a súlycsökkentésnek alárendelt, spártai körülmények a legénységnek: ez a vitorlás nem a yachting luxusáról szól. Ha valaki eddig nem sejtette volna, hogy mit jelentenek a valóságban az óceáni vitorlásversenyzés hétköznapjai, akkor most belegondolhatott abba, milyen is lehet ez a hihetetlen fizikai és lelkierőt igénylő vállalkozás. Ha másért nem, hát már ezért megérte a próba.