A l’ Hydroptere jelenleg három sebességi rekordot tart.

Három sebességi rekord
Előző számunkban indított sorozatunk célja, hogy bemutassuk azokat a hajókat vagy szerkezeteket, melyek a világon elsőként kívánnak kizárólag a szél energiájával több mint 50 csomós sebességet elérni. E versenyben igen előkelő helyen szerepel a francia színeket képviselve a l’ Hydroptere nevű hordszárnyas trimarán, mely 3 sebességi rekordot már jelenleg is tart.

A l’ Hydroptere története 1975-ben kezdődött
A l’ Hydroptere valószínüleg a jelenleg a sebességi rekord megdöntésére törő projektek közül a legnagyobb szabású. Nemcsak azért, mert ez a legnagyobb testű hajó közülük, hanem azért is, mert az alkalmazott hordszárnyas trimarán technológia hosszú távon valódi nyílt óceáni versenyzésre is alkalmas lehet, míg a WOT rakéta és a SailRocket kifejezetten csúcsdöntésre kifejlesztett célgépek, melyek hosszabb távú vitorlázásra alkalmatlanok. A l’ Hydroptere azonban már most bizonyítja, a technológia egy 40 lábas, 8-10 főnek is munkát adó hajó esetén is működik, ráadásul nem kíván tükörsima vizet.
A l’ Hydroptere története 1975-ben kezdődött, amikor is egy aerodinamikai mérnökökből, designerekből, vitorlázókból és repülőgép-szerelőkből álló csapat meggyőzte Eric Tabarlyt, az akkori leghíresebb francia óceáni vitorlázót arról, hogy a hordszárnyas vitorlás hajó elve a gyakorlatban is működhet egy ekkora hajónál. Tabarly meg is tervezett egy hordszárnyas trimaránt, de a 70-es évek közepén rendelkezésre álló anyagok és technológiák nem tették lehetővé a hajó megépítését. 1985 és 1992 között a programot azóta is vezető és nevével is fémjelző Alain Thebault egy, a mostani l’ Hydroptere 1:3 méretarányú modelljével kísérletezett, melynek hajózási tulajdonságait tesztről tesztre egyre javította. 1994 októberében aztán vízre került a l’ Hydroptere, melyhez 1998-ban az Aerospatiale cég új keresztmerevítőket, 2004-ben pedig André Sournat új lengéscsillapítókat készített, e két megoldással pedig a korábbi strukturális problémák megoldódtak. Innen kezdve a l’ Hydroptere-nek már csak megfelelő körülmények, és elegendő vízen töltött óra kellett ahhoz, hogy szállítsa az eredményeket. 2005 februárjában a hajó megdöntötte Bleriot híres Csatorna-átrepülési rekordját: a l’ Hydroptere gyorsabban szelte át a víz felett a La Manche-t, mint annak idején a repülés úttörője a levegőben. 2007 áprilisában pedig két új rekordot állított fel a sebességi vitorlázás terén, ezúttal nem csak szimbolikusakat. A l’ Hydroptere e dátum óta tartja a Word Speed Sailing Council D kategóriás 500 méteres rekordját 44,81 csomós átlagsebességgel, és az egy tengeri mérföldes rekordot minden kategóriában, 41,69 csomós átlaggal – e kategóriában 2003 óta csak szörfösök tudtak csúcsot dönteni.
A l’ Hydroptere-program mögött olyan cégek kutatási szakemberei állnak, mint az Aerospatiale vagy az Airbus. A trimarán kevesebb mint 5 tonnát nyom, és alig 2 nm felülete érintkezik a vízzel repülő üzemmódban. Karbon- és titániumanyagok felhasználásával készült, és a kutatás-fejlesztés nem csak a test és az alkatrészek tervezése és építése során kap szerepet. 2000 óta egy 3 dimenziós szoftver, a Hydrop 6 is segíti a tervezőket és a legénységet abban, hogy a hajó haladási tulajdonságait jobban megértsék. A l’ Hydroptere minden fontosabb alkatrésze esetében digitális műszerek mérik a terhelést, a rázkódást és a helyben ható erők nagyságát, és az eredményeket számítógép tárolja a parti elemzésekhez.
A l’ Hydroptere-csapat ráadásul nem elégszik meg azzal, hogy 2008-ban a terveik szerint el fogják érni az 50 csomót (2007 januárjában már mentek egyszer 47,6 csomóval, ezzel magukénak mondják a valaha széllel leggyorsabban haladó hajó rekordját). 2009-re készül el a l’ Hydroptere.ch, egy modellhajó, amellyel a Genfi-tavon vitorlázva tapasztalatokat kívánnak gyűjteni a nagy álom, a ’ Hydroptere Maxi megépítéséhez. Utóbbival a cél a transz-atlanti átkelés, a csendes-óceáni átkelés, és végül természetesen a nonstop földkerülés rekordjának megdöntése. A jelenleg 50 napos rekordot a számítások szerint a 30 méter hosszú és 32 méter széles l’ Hydroptere Maxi 40 nap alá tudja majd szorítani – ezzel már Verne is meg lenne elégedve… A Maxi megépítéséhez feltétlenül szükség van a modell, a l’ Hydroptere.ch tesztjeire. Bár jelenleg a l’ Hydroptere a felhasznált anyagoknak, a több mint 14 éves hordszárnyas tapasztalatnak és egy szinte teljes körű, 2007 decemberétol 4 hónapig tartó, majdnem teljes körű felújításnak köszönhetően kifejezetten erősnek mondható, más egy 40 lábas és megint más egy 100 lábas hordszárnyas vitorlás…

 

phoca_thumb_l_08_2

 

A rekord
A megdönteni kívánt rekord a széllel való vízen haladás abszolút rekordja, melyet az egyéb sebességi rekordokkal (például a 24 órás csúcsokkal, távolsági sebességi rekordokkal stb.) egyetemben a Word Speed Sailing record Council (WSSRC – sailspeedrecords.com) nevű szervezet tart nyilván. Az abszolút sebességi rekordot a világon bárhol meg lehet dönteni, egy legalább 500 méteres, parti tárgyakkal vagy lehorgonyzott bójákkal kijelölt pályán. A rekordot századmásodpercekkel és századcsomókban mérik, és a pályán nem lehet egy csomónál nagyobb sebességű tengeráram, legyen az akár árapály, akár másmilyen eredetű áramlás. Áramot csak a hajók műszerezettségére lehet használni, és a gyorsítás során éppúgy, mint a rekorddöntés során sem lehet mást, mint a természetes szél energiáját felhasználni a meghajtásra. A pumpálás engedélyezett, de a megtörő hullámokat felhasználni (wave riding) tilos. A hajónak legalább egyfős személyzettel kell rendelkeznie a kísérlet teljes ideje alatt.

Történelem
Bár a hordszárnyas vitorlások mostanában kezdenek igazából betörni a piacra (lásd aktuális lapszámunk cikkét az idei Moly-világbajnokságról), a víz felett száguldó hajó ötlete korántsem új. 1869-ben egy francia feltaláló, Emmanual Denis Farcot szabadalmat jelentett be egy olyan hajóra, melyet a hajótest oldalain meredező szárnyak ki tudtak emelni a vízből, jelentősen csökkentve a súrlódást – ezzel kezdetét is vette a hordszárnyas hajók története. A telefont is feltaláló Graham Bell is kifejlesztett egy hordszárnyas hajót, a HD4-et, mely 1919-tol tartotta a vízi sebességi rekordot 114,04 km/h-val. Az ötvenes évek elejéig a hordszárny ötlete kizárólag a motoros hajók tervezőit vonzotta, 1951-ben egy Wright nevű amerikai egy kenukból készített katamarántestre vitorlát és egy hordszárnyas uszonyt rakott, és a szerkezettel jó egy percig a víz felett száguldott. Jó néhány évvel később egy Repülő hollandira szereltek hordszárnyas uszonyt, megnövelve ezzel a hajó sebességét több mint 5 csomóval. Az első direkt ily módon épített vitorlás a francia Claude Tisserand nevéhez fűződik, akinek Veliplane I. nevű, 4,5 méteres trimaránja 15 csomós sebességre volt képes. Eric Tabarly Paul Richardsszal egy alumínium hordszárnyas trimaránnal 1979-ben megdöntötte a transzatlanti átkelés rekordját. 1992-ben a WSSRC 500 méteres rekordját az A kategóriában egy amerikai hordszárnyas trimarán, a Long Shot már 43,55 csomóra javította, 1997-ben pedig a D kategóriában egy francia katamarán, a Techniques Avancées beállította a 10 évig érvényben levő, 42,12 csomós rekordot – ez utóbbit döntötte meg a l’ Hydroptere tavaly áprilisban.

phoca_thumb_l_08_3

 

 

Képgaléria: