Hatalmas csapás érte a brit flottát 301 évvel ezelőtt: nagyjából kétezer ember és négy sorhajó veszett oda. A tragédia hathatós lépésekre késztette az angol parlamentet, ennek köszönhetően később ezrek menekültek meg.

Szöveg: Vitorlázás Magazin, Kép: Wikipedia

Addigi történetének legtragikusabb napját élte meg a brit flotta 1707 október 22-én a hazai partok közelében, a Scilly-szigeteknél. A spanyol örökösödéi háborúban résztvevő, 21 hajós angol kötelék több egysége a rossz időben szikláknak rohant és összetört. Mintegy 1500-2000 tengerész veszett oda. Rettenetes veszteség – amely még csak nem is harci cselekmény, hanem egyszerű utazás során érte a flottát!

A rossz látási viszonyok között haladó, 16 sorhajóból, 4 fregattból és két egyéb hajóból álló kötelék parancsnoka, Sir Couldesley Shovell rosszul határozta meg helyzetüket és a Scilly-szigetek zátonyainak navigálta a flottát.

Elsőként a 90 ágyús HMS Association rohant zátonynak reggel nyolckor. A hajó percek alatt elsüllyedt, 850 fős legénységéből senki sem maradt életben. Percekkel később a szintén 90 ágyús St. George is sziklának ütközött, de csodálatos módon úszóképes maradt – nem úgy a 70 ágyús HMS Eagle, amely a Püspök-zátonynak csapódva összetört és 800 fős legénységével együtt elmerült. Percekkel később pontosan ugyanott kötött ki a HMS Romney is, amely 290 fővel a fedélzetén veszett a hullámsírba. A HMS Firebird szerencsésebb volt: bár zátonyra futott, de nem tört össze, és egy nagyobb hullám kiszabadította. A MHS Royal Anne legénysége saját ügyességének köszönhette életét: sikerült olyan gyorsan behúzniuk a vitorláikat és elkormányozni a hajót, hogy csak súrolták az egyik part menti zátonyt.

De vajon hogyan eshetett ekkora szégyenfolt a Tengerek Oroszlánjának tartott brit flotta becsületén? Ezt vizsgálta az eset után felállított bizottság, amely első hallásra talán meglepő következtetésre jutott: a sorozatos navigációs hibák fő oka az volt, hogy a flotta által használt órák pontatlanok voltak, így Shovell óhatatlanul rosszul kalkulálta saját földrajzi helyzetét. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az angol parlament hatalmas (mai áron 4 millió fontos) jutalmat tűzött ki annak a feltalálónak, aki megbízható órát képes konstruálni. Talán nem is sejtették, hogy a tökéletes megoldásra még 60 évig kell várni – de a találmánynak köszönhetően drasztikusan csökkent a hasonló ballépések száma, így ezrek köszönhették ennek az esetnek az életüket.

Az első tengerészeti óra történetét lásd a Vitorlázás Magazin 2018/6-os számában!

Hányan vesztek oda?

A mai napig sem sikerült meghatározni, pontosan mennyi emberéletet is követelt az 1707-es katasztrófa. Hivatalosan a három elsüllyedt hajó teljes legénységét halottnak nyilvánították – de nem csak a későbbi korok kutatói, hanem a korabeli vizsgálat vezetői is gyanították, hogy akadhattak túlélők is, talán szép számmal. Csak éppen nem voltak olyan bolondok, hogy újra szolgálatra jelentkezzenek egy ilyen katasztrófa után.

Baleset vagy gyilkosság?

A katasztrófa helyszínén még napokkal később is százával mosta partra a holttesteket a tenger. Megtalálták köztük Shovell admirális maradványait is, aki maga is a tengerbe veszett – vagy mégsem? 30 évvel az eset után ugyanis egy Scilly-i asszony bevallotta, hogy meggyilkolta a félholtan partra vergődő Shovellt azért a hatalmas, drágaköves gyűrűért, amelyet viselt. Tény, hogy bár a holttest előkerült, nem volt rajta a gyűrű, amelyért felesége hatalmas jutalmat tűzött ki a szerencsés megtalálónak. Történészek azonban nem tekintik bizonyítottnak az esetet – már csak azért sem, mert a gyűrű sosem került vissza az admirális özvegyéhez, pedig a megtalálói jutalom még 30 évvel később is járt volna…

Egy másik legenda szerint Shovell ostobaságáért örök kárhozatra ítéltetett, ezért nem nő fű a sírján. Ezt akár megalapozottnak is tekinthetjük, mivel az admirális teste egy kő szarkofákban nyugszik…