Harmadszor indult a Kékszalagon az idén a svájci Safram csapat. Egyszer már nyertek, tavaly pedig nagyon jól mentek, amíg egy vitorlaszakadás miatt el nem úsztak az esélyeik. Aztán az idén ismét nyertek.

Bár a korábbi győzelem és az előző évi próbálkozás egyaránt figyelemreméltó, mégsem sokan fogadtak volna rájuk az idén. Így újabb győzelmük elsőre kicsit meglepőnek tűnhetett. Nem szerepeltek előző lapszámunk esélylatolgató összeállításában sem, amelyben a nagyágyúkat vettük sorra. És egyszer sem, tényleg egyetlen egyszer sem hangzott el a csapat neve a Kékszalag 85 perces hivatalos sajtótájékoztatóján, ahol pedig Litkey Farkastól kezdve a Red Bull két ászáig, Roman Hagaráig és Hans-Peter Steinbacherig ott ült mindenki. Egyedül az olimpikon Berecz Zsombor említette az élő tévéközvetítés elején a svájciakat, mint lehetséges győztest – pedig akkor még nagyon messze volt a verseny vége…

Balatoni helyismeret

„Lehet, hogy azért nem számoltak velünk, mert nem ismernek még eléggé minket Magyarországon” – vélte Cristophe Peclard, a Safram skippere, amikor erről kérdeztük az 50. Kékszalag Erste Nagydíj díjkiosztója előtt.

Ebben is van valami, de ennél többet nyomhat a latban az, hogy sokan hajlamosak úgy vélni, hogy a Kékszalagon sokkal többet számít a helyismeret, mint a legénység összeszokottsága vagy a hajó különböző szélviszonyok közötti sebességpotenciálja. Ezt látszik alátámasztani Litkey Farkas tizenhárom győzelme is, amelyeket eddig a szakma és a közönség jó része is hajlamos volt többnyire ennek a számlájára könyvelni.

A teljes cikk a Vitorlázás Magazin 2018/5-ös számában olvasható!